Ha ki kell szell\u0151ztetnem a fejem, mindig lemegyek a patakhoz. S\u00e9t\u00e1lok a partj\u00e1n, hallgatom a csobog\u00e1s\u00e1t, m\u00e9lyen besz\u00edvom az illat\u00e1t. Csend van, csak ketten vagyunk; a v\u00edz \u00e9s \u00e9n. Le\u00fcl\u00f6k, a l\u00e1bfejem belel\u00f3g az ez\u00fcst\u00f6sen csillog\u00f3 patakba, \u00e9s mikor el\u0151re hajolok a kezem is bele\u00e9r. Lemosom r\u00f3la gondolataim szenny\u00e9t. <\/p>\n\n\n\n
Van, hogy este is lemegyek. A patak hangjai olyankor feler\u0151s\u00f6dnek, a sz\u00e9l is f\u00faj. Ez megnyugtat, meg\u00e1ll\u00edtja a fejemben cik\u00e1z\u00f3 gondolatokat. Azt viszont gy\u0171l\u00f6l\u00f6m, mikor ebben a ritu\u00e1l\u00e9ban valaki megzavar. <\/p>\n\n\n\n
Az egyed\u00fcll\u00e9t \u00e9letem nagy r\u00e9sz\u00e9t \u00e1tsz\u00f6vi. Az iskol\u00e1ban a k\u00f6nyvek jobb t\u00e1rsas\u00e1gnak bizonyultak, mint az oszt\u00e1lyt\u00e1rsaim. A munkahelyemen sem bar\u00e1tkoztam \u00f6ssze a koll\u00e9g\u00e1immal, nem j\u00e1rok ismerkedni \u00e9s otthonr\u00f3l sem mozdulok ki gyakran. A patakpart az \u00e9n legjobb bar\u00e1tom, az egyetlen szil\u00e1nkja \u00e9letemnek, ami boldogg\u00e1 tesz.<\/p>\n\n\n\n
Ma este sem tettem m\u00e1sk\u00e9nt. A part nyugodt volt \u00e9s mag\u00e1nyos, a Nap m\u00e1r lemen\u0151ben volt, mikor oda\u00e9rtem. A f\u00e1k levelei \u00e9letlen\u00fcl vetettek \u00e1rny\u00e9kot a puha, z\u00f6ld f\u0171re. Ahogy a talpamat a z\u00f6ld f\u0171sz\u00e1lak simogatt\u00e1k, tenyeremmel pedig egy kem\u00e9ny fat\u00f6rzsnek t\u00e1maszkodtam, megl\u00e1ttam valamit egy bokor mellett. El\u0151sz\u00f6r esk\u00fcdni mertem volna, hogy csak k\u00e9pzel\u0151d\u00f6m, de hamar bebizonyosodott, hogy valami mocorog a bokorn\u00e1l.<\/p>\n\n\n\n
A l\u00e9ny sz\u0151r\u00f6s volt, \u00e9s n\u00e9gyl\u00e1b\u00fa, tal\u00e1n egy k\u00f3bor macska. Nem is, ink\u00e1bb egy kutya, m\u00e9ghozz\u00e1 p\u00f3r\u00e1zon. Nem vagyok egyed\u00fcl. Ebben a tudatban m\u00e1r nem is t\u0171nt olyan b\u00e9k\u00e9snek az egy\u00e9bk\u00e9nt teljesen nyugodt part. <\/p>\n\n\n\n
A p\u00f3r\u00e1z m\u00e1sik v\u00e9g\u00e9n egy v\u00e9kony, s\u00f6t\u00e9t szem\u0171, fekete haj\u00fa n\u0151 \u00e1llt. B\u00faskomor arckifejez\u00e9s\u00e9b\u0151l \u00e9s ujjai g\u00f6rcs\u00f6s szor\u00edt\u00e1s\u00e1b\u00f3l \u00edt\u00e9lve nem lehetett j\u00f3 a kedve. Vastag, hossz\u00fa kardig\u00e1nt viselt egy r\u00f6vid, fekete szokny\u00e1val, egy p\u00e1r f\u00fclbeval\u00f3val, kark\u00f6t\u0151kkel \u00e9s egy gy\u0171r\u0171vel kieg\u00e9sz\u00edtve. Ahogy egy kicsit k\u00f6zelebb mer\u00e9szkedtem megl\u00e1ttam, hogy a szeme feh\u00e9r r\u00e9sze r\u00f3zsasz\u00ednes, arca enyh\u00e9n puffadt. Biztos voltam benne hogy s\u00edrt, ez\u00e9rt elhat\u00e1roztam, hogy megpr\u00f3b\u00e1lom felvid\u00edtani. Odal\u00e9ptem mell\u00e9, \u00e9s igyekeztem megnyugtat\u00f3an a szem\u00e9be n\u00e9zni, majd besz\u00e9lget\u00e9st kezdem\u00e9nyeztem vele.<\/p>\n\n\n\n
M\u00e1snap reggel a parton \u00e9bredtem. B\u00e1r a tegnap est\u00e9t teljesen elfelejtettem, \u00fagy keltem fel, mint aki a saj\u00e1t \u00e1gy\u00e1ban aludt. Gyakran el\u0151fordul velem ilyesmi, sz\u00f3val meg sem lep\u0151dtem. A szomor\u00fa h\u00f6lgy \u00e9s a kuty\u00e1ja az\u00f3ta m\u00e1r biztos messze j\u00e1rtak, csak azt nem \u00e9rtettem, mi\u00e9rt maradt a parton, a bokrok alatt a p\u00f3r\u00e1z.<\/p>\n\n\n\n
V\u00e9gign\u00e9ztem magamon. Ruh\u00e1im koszosak \u00e9s gy\u0171r\u00f6ttek voltak, h\u0171v\u00f6s, v\u00f6r\u00f6s folyad\u00e9kkal \u00e1titatva. Nem tudom mi lehetett az pontosan, de a kezeimen is csillogott a felkel\u0151 Nap sugarait\u00f3l.A patakhoz s\u00e9t\u00e1ltam. Levetettem szennyes ruh\u00e1imat, kezeimet pedig a v\u00edzben megmostam. A kezeimr\u0151l eg\u00e9sz k\u00f6nnyen le lehetett mosni a v\u00f6r\u00f6ses anyagot, a ruh\u00e1imat azonban el\u00e9g er\u0151sen s\u00farolni kellett. Negyed \u00f3ra d\u00f6rzs\u00f6l\u00e9s ut\u00e1n az\u00e9rt nagyj\u00e1b\u00f3l ki lehetett szedni bel\u0151l\u00fck, de m\u00e9g \u00edgy is foltot hagytak.<\/p>\n\n\n\n
Mindezekut\u00e1n hazasiettem, bez\u00e1rk\u00f3ztam, \u00e9s lefek\u00fcdtem aludni. Forgol\u00f3dtam, \u00e9s az agyam ak\u00e1rmennyire is pihenni akart, testem minden egyes porcik\u00e1ja ez ellen dolgozott. A sz\u00edvem \u00fctemesen l\u00fcktetett, a fejem f\u00e1jt, mintha apr\u00f3 t\u0171zij\u00e1t\u00e9kok durrogtak volna odabent, az izzadts\u00e1g pedig patakokban folyt v\u00e9gig a testemen, \u00e9s a hideg is r\u00e1zott. A takar\u00f3m huzata teljesen \u00e1t\u00e1zott, a p\u00e1rn\u00e1m k\u00e9nyelmetlen, \u00e9s kem\u00e9ny volt. V\u00e9g\u00fcl a csat\u00e1t az agyam nyerte, egyszer csak becsuk\u00f3dtak a szemeim, \u00e9s v\u00e9gre ism\u00e9t elcsendesedett a k\u00fclvil\u00e1g. <\/p>\n\n\n\n
\u00d3r\u00e1kkal k\u00e9s\u0151bb \u00e9bredhettem, de nem l\u00e1ttam az \u00f3r\u00e1t. Valaki kopogott az ajt\u00f3mon. Er\u0151sen, mintha s\u00fcrg\u0151s lenne, pedig m\u00e9g soha, senki nem l\u00e1togatott meg. Fogalmam sem volt mi lehet ilyen fontos, de ahogy magamhoz t\u00e9rtem, a kopog\u00e1s egyre ink\u00e1bb feler\u0151s\u00f6d\u00f6tt. Az ajt\u00f3 t\u00faloldal\u00e1n egyenruh\u00e1s f\u00e9rfiak \u00e1lltak, felfegyverkezve. Egy pap\u00edrt nyomtak a kezembe, majd h\u00e1tr\u00e9bb \u00e1ll\u00edtottak, \u00e9s bet\u00f6rtek a h\u00e1zamba. Az A4-es m\u00e9ret\u0171 pap\u00edr egy h\u00e1zkutat\u00e1si parancs volt, az alj\u00e1n k\u00e9k tint\u00e1val egy sz\u00e1momra ismeretlen ember al\u00e1\u00edr\u00e1s\u00e1val. Nem tudtam, mi t\u00f6rt\u00e9nhetett, vagy hogy nekem mi k\u00f6z\u00f6m lehet hozz\u00e1.<\/p>\n\n\n\n
Egy n\u0151r\u0151l volt sz\u00f3. Megtal\u00e1lt\u00e1k a v\u00e9r\u00e9t a sarokba haj\u00edtott ruh\u00e1imon, majd tov\u00e1bbi ellen\u0151rz\u00e9sek ut\u00e1n a k\u00f6rm\u00f6m alatt is. Szemtan\u00fak bizony\u00edtj\u00e1k, hogy velem l\u00e1tt\u00e1k utolj\u00e1ra \u00e9lve. Velem l\u00e1tt\u00e1k utolj\u00e1ra \u00e9lve a n\u0151t a patakparton, pont ott, ahol fel\u00e9bredtem. K\u00fcl\u00f6n\u00f6s, nem l\u00e1ttam senki m\u00e1st rajtunk k\u00edv\u00fcl. \u00c9n tettem? Elvettem volna egy \u00e1rtatlan ember \u00e9let\u00e9t? Nem eml\u00e9kszem. \u00c9s vajon minden egyes alkalommal, mikor a patakparton \u00e9bredtem, meggyilkoltam volna valakit? M\u00e9rges voltam tegnap, \u00e9s kor\u00e1bban is, mikor t\u00e1rsas\u00e1gom volt a v\u00edzn\u00e9l. <\/p>\n\n\n\n
Megbilincseltek \u00e9s elvittek, annak ellen\u00e9re, hogy v\u00e9gig azt ism\u00e9telgettem: nem eml\u00e9kszem semmire. Sz\u00f6rnyeteg vagyok? Bez\u00e1rtak, \u00e9s nagyon f\u00e9lek, de legal\u00e1bb most m\u00e1r senki nem zavarhat, mert egyed\u00fcl vagyok.<\/p>\n\n\n\n
<\/p>\n\n\n\n
Kiss Bogl\u00e1rka Laura<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Ha ki kell szell\u0151ztetnem a fejem, mindig lemegyek a patakhoz. S\u00e9t\u00e1lok a partj\u00e1n, hallgatom a csobog\u00e1s\u00e1t, m\u00e9lyen besz\u00edvom az illat\u00e1t. Csend van, csak ketten vagyunk; a v\u00edz \u00e9s \u00e9n. Le\u00fcl\u00f6k,…<\/p>\n","protected":false},"author":8,"featured_media":1235,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[1],"tags":[32],"class_list":["post-1252","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-egyeb","tag-igy-irunk-mi"],"yoast_head":"\n