Ahogyan már sokan értesülhettetek róla, az iskolakórus fellépett a Müpában, ami nagy szó. Ezzel kapcsolatban felkerestünk kettő kórustagot, hogy számoljanak be az élményről. Elmondásuk szerint már december óta próbáltak a fellépésre minden péntek délután kórus próbákon. Március közepén két hétvégén egy táboron vettek részt, ami délelőtt 10 órától délután 4-5 óráig tartott. “Tíz perces szüneteink voltak és volt egy hosszabb ebéd szünetünk” mesélte az egyik táboron résztvevő. Folyamatosan dolgoztak, mivel a kórusmű 25 tételből állt, amit elénekelni egy bő óra. Ezeken a tábornapokon több csoporttal dolgoztak együtt. Közel 400-an léptek fel az előadás napján.
A karmesterüket nagyon dicsérték. Több aranyköpése is született, mint például “Úgy énekeljétek, mintha egy sörös korsóval mennétek!” A karmestert Hollerung Gábornak hívják, az aranyköpéseit tehát elnevezték hollerizmusnak. Több ének ónémet és latin nyelven volt, amikkel megbajlódtak a kiolvasáskor, amire a karmester azt mondta, hogy “Ez csak közönséges latin nyelv” persze ironikusan.
Összesen kétszer léptek fel. Az első egy nyitott főpróba volt, ami eredetileg csak egy sima főpróba lett volna, de mivel túl sokan akarták megnézni az eredeti előadást, ezért megnyitották a főpróbát a nézőknek. Ezen a próbán végül megállás nélkül végig tudtak menni. Itt még izgultak egy kicsit, viszont a második fellépésnél már egyáltalán nem. “Nagyon sokat készültünk rá, biztosan menni fog. Sokan vagyunk támogatjuk egymást, nem hallatszik, ha valaki belebakizik egy kicsit, ezért vagyunk egy közösség, egy társaság.”-jegyezte meg az egyik kérdezett.
Egy felületen mindenkinek volt saját QR kódja, ezzel mehettek be a próbákra is. Reggel 9.30-ra mentek be, mivel 10 órakor volt a színpadi próba, beállás, beéneklés. A QR kóddal beléphettek az épületbe és kaptak egy karszalagot. Ők az épület hátuljából mehettek be. 11.30 volt az első fellépés időpontja, a nyitott főpróbáé. Ezután pedig el lehetett menni ebédelni, ilyenkor a karszalaggal tudtak ki-bejárni. 17.45 órára tértek vissza. A főelőadás pedig 19.30-kor kezdődött. Az egész nézőtér tele volt, az alsószint, második emelet és a legteteje is teltig volt. Mindkét előadás állótapsot kapott. Az előadás remekül sikerült, több tanárunk is végig hallgatta. Többek között Földváriné Farkas Ildikó tanárnő, Hadarits Zsombor tanár úr, Szentes Anikó tanárnő, illetve az igazgatónő is megjelent. Utólag több tanártól is kaptak pozitív visszajelzéseket. Miután a nézők elhagyták a termet, tartottak egy kisebb megbeszélést, ahol megköszönték a karmesternek a munkáját. Illetve később mindenki kapott tőle egy aláírást a kottájukba. Beszéltek arról is, hogy a jövőben tervben van egy hasonló esemény megvalósítása. Kiemelték, hogy milyen más élmény nézőként és előadóként belépni a Müpába. “Nézőként akkor mindig főbejárat, lépcső és úgy be a terembe. Mi a hátsó bejáraton megyünk be, a művész bejárón, a belső épületben kellett lépcsőzni. Utána pedig be az öltözőbe és hátulról felmenni a színpadra.”
“Szerintem mindenkinek a nevében elmondhatjuk, hogy ez egy fantasztikus élmény volt. Mindenki a szívében őrzi ezt az emléket. Tényleg olyan eksztázisba kerültünk, miután elénekeltük. Rengeteg felkészülés után beérett a munka és egy csodálatos koncertet tudtuk véghez vinni.” -foglalta össze az élményt az egyik kérdezett.
Instagrammon voicesofthefuture_hungary néven lehet megtalálni az eseményt.