Gyerekek; azok voltunk csupán,
Föl-le rohangáltunk az utcán.
Eskü, mint amit neked fogadtam,
Elfeledve hever a porban.
Kicsi szív, oly sok reménnyel.
Többet érdemelt volna ennél.
Töredéke csak a gyermekkornak,
Amitől oly rég megfosztottak.
Már azelőtt az enyém volt,
Hogy a kezed rátetted volna.
Bemocskolt és most félek,
Ezt nem fizeti vissza az élet.
Szilánkok közt mégis megtaláltam,
Amire évek óta vártam.
A huzat a hajamba kap.
Időzök míg az érzés újra lecsap.
De nem jön és én sem keresem,
Azokat az időket végleg feledem.
Szántai Eszter