Előszó
Ez a rövid történet felettébb jellegtelen, mondhatni groteszk.
A cselekmény, az igazságszolgáltatási rendszer és egyéb történések megformálásánál egy kis írói szabadságot engedtem meg magamnak.
Természetesen, Guillotine-t már sehol sem használnak és egy tárgyalás sem ilyen gyors lefolyású. Az ítéletvégrehajtás pedig legalább olyan lassú, ha nem lassabb.
Bevezetés
Az esküdtek már nagyjából öt perce megérkeztek, de a napirend kissé megcsúszott, ugyanis a jegyzőkönyvvezetőnek családi okok miatt hirtelen távoznia kellet. Kínos csend uralkodott a teremben az új jegyzőre való várakozás ideje alatt.
Tíz perc telhetett el —vagy talán még annyi sem — ameddig Hurdgis bíró megelégelte a várakozást. Felállt, majd hátul elhagyta a tárgyalótermet — feltehetőleg egy új jegyzőkönyvvezető után kutatva. Nem kellett sok, csak néhány röpke pillanat, maximum két perc, mire siető lépteinek kopogását ismét hallani lehetett a márványpadlón. A hang nem volt tiszta — egy másik, valamivel lassabb, csoszogó hang szennyezte. Néhány másodperccel később a bíró visszatért a terembe, szorosan mögötte egy nála egy fejjel magasabb, cingár, fekete férfi. A bíróúr helyet foglalt. Új cinkostársa a bírói emelvény előtt vezető útján megállt, majd a teremben lévőkhöz fordult.
— Jó napot kívánok. A nevem Gerard Haynes. Mr. Glratenak sürgősen távoznia kellett, tudniillik a felesége gyereket vár és éppen néhány perce indult meg a szülés. Ennek fényében én leszek ma a helyettesítő jegyzőkönyvvezető. Kérem adjanak néhány percet, hogy idehozzam minden szükséges holmimat és hogy átöltözzem. És valaki legyen szíves csukja be az ablakot. Huzat van!
Sarkon fordult, majd komótosan kisétált a teremből, hosszú, vékony lábain. Valószínűleg már hazafelé készülődött. Futócipő és sportpóló volt rajta, kezében pedig egy bukósisak, amit sikerült a háta mögé rejtenie mindeddig.
Alig néhány perc múlva vissza is tért. Tengerészkék zakó és nadrág, barackszínű ing, feketenyakkendő volt rajta egy sima fekete bőrcipővel párosítva.
Helyet foglalt, a bíró valamit motyogott neki, mire ő bólogatott. A bíró megköszörülte a torkát, Hayes kiropogtatta a kezét. Kezdődhetett a tárgyalás.
Kinyílt a tárgyalóterem két hatalmas, ódon fenyő ajtaja. Két őr és a vádlott állt az ajtó túloldalán. Utóbbi már régóta várta ezt az alkalmat, hogy bizonyíthassa ártatlanságát. Már két hónapja kitűzték a tárgyalást.
Bekísérték, leültették és levették róla a bilincset. Ezután mindketten visszaálltak őrposztjukra: az ajtó jobb- és baloldalára.
Tárgyalás
Igen rövid tárgyalás következett.
A vád: háromszoros szándékos emberölés, kétszeres emberölési kísérlet és négyszeres súlyos testi sértés egy kis rendőrséggel szembeni ellenállással fűszerezve (tudniillik igen nehéz egy leszerelt tengerészgyalogost egy rendőrautó hátsó ülésébe kényszeríteni, aminek ára néha egy pár szilánkosra törött csont).
Ketten tanúsítják, hogy a védenc próbálta őket meggyilkolni a pincéjében. Mindkét tanú harmincas éveiben járó nő. Súlyos fejsérülésekkel ugyan, de sikerült kiszabadulniuk. Az orvosi vizsgálat beszámíthatónak találta őket. Teljesen fel fognak épülni. Az általuk leírt férfi szinte teljesen hasonlít a vádlottak padján ülő, tagadó férfire. 180 centiméter magas, 43 éves, ami bőven beleillik a leírt 42-45-be, haja hosszú és szürke — festett ugyan, de ez csak részletkérdés— vállai szélesek, volt tengerészgyalogos, ami kiválóan magyarázza, hogy volt képes relatív észrevétlen elrabolni és fogva tartani öt- és megölni ezek közül három nőt.
A vádlott természetesen tagad. Azt mondja, nem ő volt. Ki más? A főbérlője, aki valamivel idősebb nála és nagyjából három hete külföldön tartózkodik családi látogatás céljából. Alibi? Természetesen nincs. Azt állítja az állami temetőbe ment, hogy elesett bajtársai sírját látogassa meg, ahogy azt minden héten teszi.
Az eskü alatti vallomások egybehangzóak. A házat, ahonnan megszöktek, már 4 éve ő bérli. Ezt több bérleti szerződés bizonyítja. Egyedülálló, a gyerek az ex-nejével él. Mi más kell még?
Semmi.
Az ítélet: guillotine általi halál.
Fellebbezésre lehetőség: nincs.
Ítélet végrehajtásának dátuma: [mai dátum] 6:00 d.u. (két óra múlva).
Lefejezés
Azt mondják, hogy emberséges és hogy nem fáj. De azt is mondják, hogy miután a fej a testtől elválik, mint egy katona a kedvesétől, az még éber, érez és ért. Mint egy fej nélküli csirke (a tyúkhúsleves előtt pár órával), csak éppen fordítva. De ha fordítva lenne, akkor a hóhért fognák a penge alá és a gyilkos újra gyilkolhatna.
— Elengedheti!
Szalad a kötél és zuhan a penge. Még fel se fogta, de máris halott. Eléggé furcsa, hogy egy napra két kivégzést is kitűztek. De ezek szerint a bíróság nem csak rögtön ítélő, de rögtön végrehajtó is. A hab a tortán? Ugyan azzal a guillotine-nal végzik mind a kettőt. A vérnek nem csak megszáradnia, de még csak megalvadnia sem volt ideje. Szerencsére a vér miatt nem kell aggódin, hiszen, ha már megfog halni, teljesen mindegy, kinek a vérével érintkezik az elítélt, ugyebár.
A kivégző szobában nincs már senki, csak a bíró, a hóhér, két őr, a vádlott és az egyik szemtanú, aki feltétlen szeretett volna ott lenni.
Utoljára felolvassák a vádakat.
— Kíván élni az utolsó szó jogán?
A férfi bólint.
— A fejlövés tisztább. — mondja, majd zsákot a hóhér a fejére húzza.
A penge megkezdi lassú emelkedését. A teremben síri csönd uralkodik. Nem hallható semmi, csak a tartókötél surrogása, és a férfi lassú, halk lélegzése. Egy beletörődő lélegzés. Innen már nincs kiút. Még ha a falak beszakadnak, beborítanak is mindent, ő akkor is a törmelék alatt leli végső nyughelyét.
De mégis van esély. Egy klisé, deus ex machina egy törvényszolga képében. Beront a terembe. Azt emlegeti, hogy új bizonyítékkerült elő. Egy új bizonyíték az ártatlanságra. A kötelet kikötik. A bíró eltávozik a törvényszolga után, hogy felülvizsgálhassa ezt az emlegetett bizonyítékot.
És igaz. Ártatlan. Az is igaz, amit állít. A főbérlő itt a fő vádlott. Külföldön van ugyan, de gyalog lép át a határon. A cinkos egy vadászlesnél várja. Ameddig a férfi a temetőt járja, ők teszik a dolgukat. Tudják, nem bukhatnak le, hiszen a bérlő maga a fedezetük rá. Remekül is működne mindez, hacsak a cinkosnak nem esik át egy pálforduláson, és feladja magát. De vannak még csodák.
A bíró visszatér a terembe. Vidám arccal közli a hóhérral:
— Elengedheti!
A hóhér a kötelet vágja, a bíró pedig az ereit.
[D.T.]