Mint az átlagos ember, legszívesebben megváltoztattad volna a múltad egy kis részletét minimum egyszer
Vissza akarsz menni, az összes barátságot, kapcsolatot ami szívedet mai napig nyomja jobbá tenni
Mint az átlagos ember,
Meg akarod változtatni a mostani valóságod, hisz más mint amit gyermekként elképzeltél egyszer.
Az összes kísértő gondolatot, hibát, tökéletlenséget amit magadban érzel,
A magad mögött hagyott szilánkok után nézel,
a tényleges boldogságot keresed amit ha magadban megtalálsz sosem vész el
A jövőn agyalsz, pedig a jelenedet éled,
Fogalmad sincs mit hoz még az élet,
És félsz is mert nem tudod, az aki jelenleg mindent megtenne érted
Veled marad e vagy gyorsan távolodva búcsút sem intve egyszer ott hagy téged
S az íratlan eskünek hirtelen előjel nélkül vet véget
Mint az átlagos ember, ezt mint átélted,
És át is fogod még sokszor sajnos nem sajnos, csak a következő gondolatokat hallgasd meg kérlek.
Önmagad légy, ne más életét akard élni,
A te utad kikövezett, a döntéseid sajátok, de nem kell félni.
Úgy vagy jó ahogy vagy, a hibáiddal együtt, vannak és lesznek akik szeretnek, viszont magadat is szeresd, csak úgy tudsz előre lépni,
És egy erősebben sodró huzat után a helyes útra visszatérni
Fogadd el a jelent ahogy van, akiknek menniük kell menni is fognak, akik elmentek vissza már nem térnek,
A sorsod a saját kezedben van, de ezt az egy dolgot értsd meg,
Aki szeret azért aki vagy, aki hűséges, aki értékel, akinek az életútja el lett tervezve
Úgy hogy ott vagy mellette,
azok ott maradnak, mellőled nem mozdulnak amíg engedi őket az élet,
Így lesz hiszed vagy sem, de tényleg.
Ewere Viktória