Fejem felett fekete felhők
Lelkembe túl sötét folt nőtt.
Kezemben penge, elég jó rajta az él,
Tudom, mert már sokszor folyt rajta vér.
Most is e gondolat jár bennem
De tudom, mást kéne tennem.
A fájdalom sajnos erősebb, mint én,
Így újból itt állok a halál peremén.
“Az élet szép”-mondják sokan,
De a lelkem örökké romokban.
Nem látom értelmét, miért maradjak itt
Hisz csak kihasználtak. Újra, meg újra, s megint.
Okát nem látom, mert ezt nem kértem.
Sokszor meggondolatlanul eldobnám életem.
Ülök a földön, kezemben kés,
Érzem, ahogyan lassul a szívverés.
Szememből könny csordul, kezemből vér,
Érzem, ahogy melegszik minden hajszálér.
Bár most a bánat ezzel elhagyja testem,
Késemet azért legközelebbre megfentem.
Grábler Anna