Amint befejeztem ennek a filmnek a nézését, tudtam, hogy írnom kell róla egy ajánlót. Már az első jeleneteknél küszködtem könnyeimmel.
A Still Alice egy nagyon érdekes témát dolgoz fel. Ez nem más, mint az Alzheimer-kór. Ezt a betegséget senkinek sem kell bemutatni, ám az meglepheti az embert, hogy nem csak idős emberek szenvedhetnek benne.
A film főszereplője, Alice, egy sikeres egyetemista professzor. Rengeteg mindent ért el életében, intelligenciájáról híres. Ám egy nap észreveszi, hogy néhány dolog csak úgy kiesik a fejéből. Elveszik az egyetemen, ahol évek óta tanít, nem ismeri fel fia barátnőjét és hasonlók. Úgy dönt, hogy ellátogat egy neurológushoz, ahol néhány teszt után megállapítják betegségét. Familiares Alzheimer-kórban szenved, ez a betegség egy örökletes verziója. Tehát az ő gyermekei is megkaphatják tőle ezt a betegséget a későbbiekben.
A film arról szól, Alice hogyan küzd meg ezzel a gyógyíthatatlan betegséggel. Családja hogyan támogatja, emberek körülötte, hogyan dolgozzák fel. Rettentően érzelmes, nem lehet nem együtt érezni a szereplőkkel.
Számomra a legszomorúbb tény az volt, hogy Alice egész életén át a karrierjéért dolgozott, melyet gyógyíthatatlan betegsége miatt egyik napról a másikra elvesztett. Úgy kellett végig mennie ezen a folyamaton, hogy tudta soha többé nem lesz olyan, mint régen. Ám a film ennél sokkal többről szól, és remélem néhány embernek majd megjön a kedve megnézni, mert szerintem nagyon megéri.