Biztosan már mindenki ismeri: piros ruhában, nagy szakállal. A Télapó.
Az ő napja, december 6., a gyermekek egyik legkedveltebb ünnepe, mely a téli hónapok közeledtével hoz egy kis vidámságot. Kis ajándékokkal lepte meg a jó gyerekeket minden évben.
Az ünnep eredete Szent Miklós, a jóságos püspök történetén alapul, aki a 4. században élt a mai Törökország területén. Szent Miklós híres volt arról, hogy titokban ajándékokat adott a szegényeknek, és különösen a gyerekeknek.
Hagyományosan az úgy nevezett “Miklósoláskor” a fiatalabbak házról házra jártak ijesztgetni. A rémisztgetés alól a járókelők sem maradtak ki. Hosszú láncaikkal akár meg is verték őket. A városokban ezek a szokások feltehetően a 18. század körül átalakultak. A 19. századtól kezdve vitt a mikulás szaloncukrot és édességeket a jó gyerekek ablakba kirakott kitisztíttott csizmájukba. Az apró ajándékok mellett a Mikulás gyakran egy-egy virgácsot is hoz, figyelmeztetve a rosszalkodókat. Ez azóta is minden évben december 6-án így van.
A gyerekek körében a Lappföldi Mikulás legendája terjedt el, aki minden évben roskadásig töltött rénszarvasok által húzott szánkójával jár házról házra, és kéményen mászik be. Az Angolszász kisgyerekek szerint a Mikulás az északi sarkról jön, ahol a manói készítik a gyárban az ajándékot.
Mikulás napja nemcsak a gyerekek, hanem az egész közösség számára fontos alkalom, hogy együtt ünnepeljünk, ajándékozzunk és emlékezzünk a szeretet, a jóság és a mások segítése fontosságára.
