A legelső kézilabda csapatunk története

Nagy örömmel olvastam anno a KözLeőn, hogy iskolánk fiú kézilabdacsapata 5. helyezést ért el a Diákolimpián! Mint az egyik előd, ezúton is gratulálok csapatnak és edzőjének! Egyben hadd fejtsem ki kicsit bővebben, mit értek “elődség” alatt!

A Leövey Klára Gimnázium jelentős múltra tekinthet vissza, de fiú kézilabdacsapata “csak” alig pár évtizede lehet, ugyanis a múlt század hatvanas éveiig csak leányokat oktattak a változatos nevű és profilú intézményben. Annyi biztos, hogy amikor 1974-ben megérkeztünk ide társaimmal, még (már?) nem volt ilyen, pedig – mint kiderült – igény lett volna rá, ahogy a régi vicc mondja.

Nem tudom, mostanság hogy van, de akkoriban az iskolaudvaron volt hosszában egy kézilabdapálya, meg keresztben egy röplabdapálya, a kiépítés minden előnyével és hátrányával. Előnynek számított, hogy az udvaron legálisan lehetett tartózkodni – persze főként szünetben, így lehetőség nyílt az amatőr önszerveződésre. A hátrányok számosak voltak: a tenyeret-könyököt-térdet (alkalmasint orrhegyet) lesúroló aszfaltborítás, meg a tömeg, akik eléggé el nem ítélhető módon a kézilabdapályán focizni akartak (, meg az eső, meg a hó…).

A röplabdapályán viszont röplabdázás folyt, olyan csapata ugyanis volt az iskolának, Tódás János tanár úr (“Olyan, mint a tárogató: este szép és messziről…”) testnevelőtanár vezérletével ott játszott többek között az A-ból KSI-s vízilabdás társam, Nemecz Zoli, meg az FTC-ből Pathó Zoli (csatakiáltásuk: Ei-ei, Le-ő-vey!). Magam kapus lévén nemigen vonzódtam a röplabdához, és ami azt illeti, a focihoz sem. Viszont a kézilabda jó sportnak tűnt, anyukám is játszotta (nagypályán!), úgyhogy páran a C-ből összefogtunk, és Tódás tanár úr segítségével alapítottunk egy kézilabda-csapatot. Persze az osztály nem volt elég egy teljes és jó csapat kiállításához, ezért is kellett a Tanár Úr segítsége, aki összeszedte a jó játékosokat a többi osztályból is.

Az itt látható fénykép egy elég stabil felállást mutat 1976-ból vagy ’77-ből:

Vidra Imi bá’ úgy került a képbe, hogy Tódás tanár úr egy idő után már nem bírta idővel a két csapat menedzselését az iskolai munkája mellett, így Vidra Imi (ifj.) beszervezte édesapját edzőnek, aki szintén sportember volt: anno magas szinten cselgáncsozott. Használhattuk az iskola felszereléseit, volt fix időben pályánk, labdáink. Talán még “gyári” szerelésünk is akadt, bár erre nem emlékszem. A legelső időkben magunk vásároltunk nadrágokat, pólókat, utóbbiakra saját kezűleg vasaltuk fel a számokat.

Kár, hogy nem lehetett óra címén edzést tartani, az jó lett volna, ha a lányok az ablakból leshették volna a bámulatos megmozdulásainkat… De hát ez csak kamasz ábránd maradt (azért meccsekre időnként eljöttek szurkolni)…

A meccseinket különféle pályákon játszottuk, de többnyire a II. kerületi Tanács sportpályáján, a Császár (Komjádi Béla bá’) uszoda (no és a Malomtó Bisztró) közelében, a hegyoldalban. Az említett vendéglátóipari egységbe meccsek után rendszeresen betértünk, és ha nagy ritkán vesztesen hagytuk el a pályát, a helyi jukebox kínálatából büntetésképpen meghallgattuk a “Hegedülnek, szépen muzsikálnak” kezdetű népies műdalt Ősz Szabó J. tolmácsolásában (a társaság egyébként szabadidejében (és egy ízben oroszórán is) Mike Oldfieldet, Pink Floydot, valamint Emerson, Lake & Palmert hallgatott).

Egy másik emlékezetes pálya a József Attila Gimnáziumé (az épületben most a Szent Imre Gimnázium működik) volt a Villányi úton: ott egyszer játszottunk csak, de az is sok volt. Nem volt háló a kapun, és a játékvezető sporttárs simán megadott gólnak egy hazai mellélövést. Igaz, tényleg nem sokkal ment mellé… Jó visszaemlékezni (néha még sikerül is – gondolom), de ennyit most a régi történetekből!

Mint írtam, nem sokszor kaptunk ki, a budapesti “Középfokú Iskolai Bajnokság” ’75-76-os évadában bronz, a ’76-77-es évadában ezüstérmet nyertünk, ahogy a mellékelt képek bizonyítják (az ezüst (alumínium) lapba beapplikált aranyérem lehetne a mérvadó, de sajnos nem az).

Az 1977-78-as tanévben elhanyagoltam a kézilabdát a vízilabda kedvéért, erről az időszakról nem sokat tudok, ’78-ban meg leérettségiztem, és elbúcsúztam a Leöveytől. A csapat utóéletéről sem tudok, talán csak annyit, hogy Vidra Imi és apukája úgy belezúgtak a sportágba, hogy még a játékvezetői vizsgákat is letették, és Vidra, id. Vidra néven jópár évig vezettek meccseket…

Kíváncsi lennék, hogy alakult a folytatás? 1978-tól 2023-ig elég sok idő eltelt…