Mint ahogyan sokan hallhattatok róla és talán láthattátok nemrég, a 12. rajz faktosok egy divatbemutatót szerveztek. Rengeteg extravagáns ruhával találkozhattunk, de akik lemaradtak róla, azok most ebből a cikkből megtudhatják, mit hagytak ki. De ki is tudná a legjobban körülírni a rendezvényt, mint maga a rendezvényszervező, Kacsák Tamás: ” A 12. rajz fakultáció tanulói már a nyáron elkezdtek dolgozni a terveken, inspirációt és anyagot gyűjtöttek, hosszú napokat, heteket gondolkodtak a kivitelezésen, a felmerülő problémák megoldásán. Volt, hogy egy koncepció kudarcba fulladt, és új ötlet után kellett nézni, új terveket kellett készíteni. Néhányan a projekt miatt tanultak meg szabni-varrni, hímezni a nyáron. A 12 alkotó szem előtt tartotta, hogy újrahasznosított anyagokból készüljenek a ruhák. Egészen változatos és meghökkentő alapanyagokat választottak, például egy autó lökhárítójából is készült fejfedő, vagy épp egy elnyűtt függönyből báli ruha. Sokan saját magukra szabták a ruhákat, saját maguk mutatják be a kifutón.
A projekt része, hogy a ruhakollekcióhoz festmény is készüljön, mely idézi a ruha hangulatát, szín- és formavilágát, reflektál a 20. század irányzataira (mint például futurizmus, absztrakt expresszionizmus, pop art), mely a divatbemutató fő témáját adja.”
Elsőként Martonos Martin mutatta be provokatív munkáját, “Karmarán”, amely vörös és fekete színben hívta fel a nézők figyelmét. Talán az egyik legérdekesebb része a láncból készült arcmaszk volt. Rengeteg biztosítótűvel fixálta a ruhája különböző részeit. Az interjú alatt több részletbe is belekérdeztünk. Inspirálta őt az olyan varrás típus, mely nem is próbálta elrejteni a varrásnyomokat. Viszont a nehézséget azt okozta, hogy nem tudott varrni, a felső egyik oldalát például háromszor kellett újrakezdenie mire sikerült. Ezenkívül akril festéket használt a vér ábrázolásához, ami nem olyan látszatott adott, mint amilyet szeretett volna, ezért több réteggel kellett bebiztosítani, emellett még akrilfilceket is használnia kellett.
Utána Ruttkay-Miklián Emma következett a “Cukorkaárus” ruhájával és festményével. Fortunato Depero futurista stílusú alkotásai ihlették meg. Egy extrém, nem hétköznapi ruha elkészítése volt a célja, amely bubifóliából, általa batikolt pólóból állt és egy átalakított turkált szoknyából, amit papír cukorkák díszítettek. Olyan zenét választott a vonulása alá, ami szerintem sokunknak szívmelengető volt; Katy Perrytől a California Gurls.
Bernáth Anna Hanna a “Sebzőérintés” munkája sok és vegyes érzelmet adott a nézőknek, amely a zene választással tökéltesen átadta a festmény hangulatát. A póló hátulja ki volt vágva egy szív alakba, ami megragadta a látogatók figyelmét. A képet egy barátnője problémája ihlette.
Debreczeni Kasper mutatta be az “Ikozaéder” nevű kollekcióját. Az alkotó azt mondta, hogy a Forma1 az, ami leginkább meghatározza mostanság a hangulatait, ez ihlette munkája egy részét. Egy ilyen versenyzőnek napi szinten szembe kell néznie a halál gondolatával, ezért is használt fehér lepedőt a szimbolizáláshoz. Azért pont fehér, mert az a beletörődést is jelenti. A kép többnyire morbid: amorf, illetve néhol gyermeteg rajzok és kusza szövegek alkotják. A kép inspirációja a középkori kódexek voltak. Az alkotóelemek a legmeghökkentőbbek; dzseki, cargo nadrág, ágynemű, fonalak, zihertű, BMW lökhárító.
A lökhárítóból egy fejfedő készült, ami illik a Forma1 inspirációhoz.
Blazsó Zéró műve a “Kései nyár”, amit a nyár különböző érzelmei és emlékei inspiráltak. A festménye és ruhája között ellentét lépett fel, ami azt szimbolizálta, hogy a nyárban mennyi különböző fajta lehetőség van.
Pilisi Alexandra “A Medusa” alkotása is kiemelkedő volt, mivel a szoknyája egy része egy esernyő huzatából készült. Egy tengeri állatot szeretett volna belőle mindenképp készíteni, végül a medúzára esett a választása, mivel veszélyes és gyönyörű, úgymint a mitológiai Medúza. Festményén titokzatosan és sejtelmesen ábrázolt medúzákat, amelyek színe megegyezett a ruhája színvilágával.
Karajos Zsuzsanna következett a “Rágógumi” című munkájával, ami szembement a többiek elképzelésével, mivel ő az egyszerűségre törekedett. Neki sose tetszettek a divatbemutatók, mivel túl extrának találta őket. Egy otthon talált trikó ihlette meg a rágógumi témát, ami illett a popart stílushoz. A horgolási folyamatok okoztak nehézségeket, mert rosszul varrta össze a szálakat és szétfoszlott, ezért újra kellett kezdenie. Az egész egy új élmény volt számára, mivel nem szereti a ruhákat, se a divatot.
Hansági Brigitta kollekciója abszolút szembement a normákkal és ezt a zene is sugározta. A képe és ruhája mögött rengeteg gondolat volt. Emögött az állt, hogy ötletet számos helyről gyűjtött: filmekből, internetről, divatbemutatókból, sorozatokból, családtól, ismerősöktől és a mellette elhaladó emberekből az utcán. Szót ejtett a külső miatti elítélésről és véleményéről; “mindenkit hagyni kéne úgy, ahogy van.” A festménye és ruhája is azt akarja kifejezni, hogy az ilyen helyzetekből egyedül kell felállni, megerősödni. A modellje haját több tüske alakű részre osztotta, amik az égbe nyúltak. Öltözete szedett-vedett, sok fajta különböző anyagból állt. A műve címe “Javulok, fejlődök”.
Balog Adina szintén érdekes eszközzel hívta fel a nézők figyelmét; cd-kkel. A fénylő hatás elérése volt a célja. A festményen is ugyanezeket használta, amelyek egy férfi utolsó pillanatait örökítették meg. Ezek a fények az elszálló emlékeket jelképezték. A munka címének az “Emlékekből állok” idézetet választotta.
Kocsis Virág függönyből és ágytakaró huzatból készült báliruhája gyönyörű volt, amit a zene szintén megalapozott. A gondolat mögötte szintúgy csodaszép volt. “Találhatunk száz jó között egy rosszat is, és száz rossz között is egy jót. A kérdés az, hogy melyiket választjuk.” A festménye egy fehér és körülötte több arany rózsát ábrázolt, ami illik a mögötte rejlő filozófiához és címhez, “Örökrózsa”.
Renglovics Anna “Raison d’être”, azaz “Egy ok a létezésre” nevű munkája, elgondolkoztatott az élet különbőző fázisairól, és azok szépségeiről. A festménye vattakorongokból készült, amik egyesével lettek különböző színűre festve. A ruha alsó része pedig passzolt a műve színvilágához. Az ő vonulása után eltöprengtünk az életről és magunkba néztünk.
Fenyő Roni “Elsősegély” gyors, de mégis hasonló váltás volt az “Egy ok a létezésre”, mivel mindkettő elgondolkodtatott az életről. A művet egy rövid idézettel mutatta be:
– Jó napot.
– Jó napot.
– Hogy van?
– Köszönöm, jól.
– És az egészsége hogy szolgál?
– Nincs okom panaszra.
– De minek húzza azt a kötelet maga után?
– Kötelet? – kérdeztem hátrapillantva. – Azok a beleim.
(Örkény István-Hogylétemről)
Egy fehér ruhából kilógó beleket hordva vonult a modellje. Figyelemfelkeltő és egyben morbid volt. Viszont mégis elgondolkodtató.
A munka során a kedvenc része a végeredmény volt, az érzés, hogy egyben van, nem esik szét és valakin rajta van. Azonban nehézséget okozott a varrás számara “Egyenes vonalban is nehéznek találom a vágást”. Összeségében egy jó élménynek találta, de azt mondta, hogy nem ismételné meg újra.
Tehát az előadás alatt sok új ötlettel és perspektívával találkozhattunk. A művek alapján pedig megismerhettük az alkotókat közelebbről.