Sohavolt barátaimmal beszéltem tegnap
Egyik mondja, emlékszel, egy nap
Amikor túl sok voltál, belegabalyodtál
Ahogy érintetted, ölelted, mentél hozzá.
Ahogy mondta, Túl sok vagy!
Ám de ez téged hidegen hagy..
Úgy határoztál, változtatsz
talán így majd megváltozhatsz..
Szerelmes vagy? – gondolják
Miért nyomulsz ennyire? – gondolják.
De kimondani ám bizony nem fogják
Addig várni míg el nem mondják..
Szíved darabokban, sötéten
Ülsz egyedül és sírsz a sötétben.
Az egyetlen társad ezen az éjen
A sok fehér csillag a hajnali égen.
Megtelepedik benned a kő
izzaszt, marcangol ez a hő.
Lelked sötétségbe borul
törött szíved koromba fordul.
Nincs ki mondja, elég!
Nincs ki mondja, elég!
Egyedül vagy, barátok nélkül
de te sem mersz szólni erről..
Reszketsz, kavarognak a gondolataid
Imádkozol, ne jöjjön be senki, ki elhesegeti gondolataid..
Lassan megnyugszol, szíved lelassul..
Hallod hangját, szíved újra felgyorsul.
Megesz a magány, felfal az ártatlanság
Belőlük áramlik az aljas ártatlanság
Tudják mit tettek, tagadják
Megesznek, de a bocsánatkérést csak halasztják.
Utálják őt, utálnak téged
a perzselő lány, mí szívedbe égett
Ám te szereted őt, de utálod magad
Torkodon a legtöbb szó elakad.
Ő az Isten, túl sok vele a szeretet
istenítik mint a friss kenyeret.
Ő a jó, a szép, a kedves
Ő a csúf, a rossz, ő a tettes.
Jobban fáradsz..szemeid becsukódnak…
Névtelen